Első szépséges, biciklivel csinosított napom Zitáék lakásában

Aug. 23. - Vasárnap
Lejegyezve: Szept. 5. 13.28

Az első éjszaka Zitáéknál hosszúra nyúlt. Végre aludhattam rendesen, kényelmes, nagy
ágyban, addig, ameddig akartam, mert nem volt semmi program... Nem ébredtem az éjszaka
közepén letolt nadrágos, páros lábon ugráló részeg norvégokra, akik az ablakom alatt
versenyeznek és nem csapkodták az ajtót különbözö emberek a koli többi részében. Azért
jó volt Kringsja is, csak messze volt mindentől. Zitáéktól Zsu és Atti kolija csak 10 perc gyalog. Ráadásul a lakáshoz bicikli is járt... :)

Délután négyre lebicikliztem a magyar misére a St. Olav, a legnagyobb katolikus templom szomszédságába, ahol az egyetlen katolikus iskola található. Itt nem életveszélyes biciklizni, mint Budapesten! Mindenki türelmes, figyelnek egymásra. Csak a gyalogosok eszetlenek, átmennek minden piroson felnézés nélkül.
A kápolna a szokásos norvég stílusban pompázik. Ministráltam és felolvastam, sőt, még gyóntam is, ami nagyszerű, mert mégiscsak Osloban vagyok, 1600 km-re otthonomtól, s ezt magyarul tehettem meg, hála Lucia néninek és Ipoly atyának. A mise után (ahol sajnos most csak kb. 30-an voltunk, elvégre Zitáék és sok más ember sincs itt) agapé volt az ebédlőben, finom sütikkel, kávéval. Beszélgettünk, etettük egymást... :)
Este elmentünk Zsuval és Attilával Bygdoyre, a félszigetre hajóval, sétálgattunk, majd pontosan elértük az utolsó hajót visszafele, ami az isteni gondoskodás eredménye, mert busz már rég nem volt, a hajót is csak véletlen kaptuk el, s akkor állt be, amikor mi odaértünk. Onnan legalább egy vagy másfél óra lett volna hazagyalogolni. Láttunk ott csodás, pompás, hagyományos norvég faházakat, szép kerteket, hajókat, tengert.
Este későn végre először főtt kaját ettünk. Tejbegrízt!:) Lekvárral!Aztán későn feküdtem le, de másnap vittem a maradék tejbegrízt a suliba, s mindenki csodálkozott, mi az...