Velem mindig idióta balesetek történnek...

Aug. 26. - Szerda
Lejegyezve: Szept. 6. 01.45

A fősulin pedagógia óránk volt Wenche-vel. Nem volt annyira érdekes, de azért lehetett figyelni is. Suli után, mivel nem biciklivel mentem az eső miatt, hazafele másik busszal, így új útvonalon, Észak felől közelítettem meg a lakást. Csodaszép faházakat és kerteket láttam tele rózsákkal és dísztárgyakkal kirakott ablakokkal. Többek közt rátaláltam a teáskannám kedvesére és gyermekükre is, hiszen volt egy kis méretű és egy ugyanolyan méretű réz kanna, mint az enyém, a használt cikk boltból. Úgy látszik itt ez valami hagyományos dolog lehet... Természetesen jól eláztam, mert nem tartottam az esernyőt és az esőkabátot se volt kedvem felvenni. De rájöttem a dolog nyitjára, amit azóta is űzök: szandálban kell járni, mert az bármennyire is elázik, néhány óra alatt megszárad, a lábam meg nagyon hamar, s így kevésbé hideg, mint a ronggyá ázott sportcipő, ami tuti, hogy tényleg beázik, mert nem túl jó, s napokig várhatom, hogy újra felvehessem.

Órák után találkoztunk Kozák Katival, a mgyar itteni drámatanárral! Beszélgettünk sokat és nagyon kedves volt. Elmesélte családja történetét, az utóbbi fél évet, s meghívott minket hozzájuk.

Délután még elmentünk a Sognsvannhoz, a tóhoz, hogy lássák Zsuék, milyen szép hely mellett laktam. Megint verseny volt, de most össznépi futóverseny a tó körül. Utána a szokásos jelzővel illetett norvégok a vízbe ugráltak, sokan ruhástul. Igaz, meleg volt, sütött a nap. Volt, aki fehérneműben merítkezett, volt, aki neoprénben, mondjuk ő szerintem át is úszta a tavat. A kislányok sikoltozása azonban majdnem beszakította a dobhártyánkat... Én is akartam fürödni, de semmi nem volt hozzá nálam... Helyette lementem hídba, a hasamra pakoltak viccből egy-két dolgot, mintha asztal lennék, s mikor lejöttem, betörte a számat vagy elharaptam a számat a fogamra eső fél literes üvegtől... Vérzett mint a fene, de nagyszerű, vámpírszerű képeket lehetett készíteni. Inkább úsztam volna egyet ruhástul, az legalább nem gyullasztotta volna be az alsó ajkam és nem 10 napig gyógyul...

Utána még kedvünk volt utazgatni, ezért elmentünk a város nyugati részébe busszal, ahol sétáltunk a tengerparton és megnéztünk egy új városrészt, teli nagyon kis szögű házakkal. Sokat fényképeztem, hogy legyen Bencének negatív példája, amikor tervez... :)
Sajnos se az odafele, se a visszafele vezető úton nem láttuk, milyen, mikor átmegy a villamos a szökőkutas körforgalmon...