De hát holnap van péntek 13-a!!!

Este

Ma kaptam Esztitől levelet. Leírt egy csomó információt a gyakorlatról, fősuliról. Igen jól esett. Körübelül ezt írtam neki, blognak is beillik:

Patrona: 1.a: Rajz, technika tanítás: Érdekes, sokféle dolgot csinálnak ezek a gyerekek, de felmerült bennem a kérdés, hogy (bár lehet, csak azért, mert ennyire kicsiket még nem tanítottam), hogy miért kell nekik ennyire meghatározni, mit csináljanak. Azaz minden munka annyira pontosan, sablon alapján el van tervezve, hogy nem tudom. ezzel lehet-e fejleszteni a kreativitásukat... Persze, tudom, nagyon kevés a 40 perc, s talán ezért. Ha én lennék a tanító, szerintem inkább kevesebb dologgal foglalkoznék, de mindre több időt szánva, hogy a gyerekek kiélhessék magukat. Nem tudom, jól látom-e, de ez a gondolat jutott az eszembe, olvasva a
leveledet. Köszönöm az óratervet.
Patrona: 5.b: Irodalom: Hát, nem tudom, végigérnek-e a János vitézzel, mire megyek, de nem sajnálnám, ha igen. Nem tudom miért, kicsit tartok ettől a témától. Nem tudnék hozzákezdeni egy ilyen óratervhez... De bízom Ági segítőkészségében...
Fősuli: Azt nagy örömmel hallom, hogy nem kell a drámás és a táncos tárgyat megcsinálni, 2 gonddal keveseb... :) A többi zh meg ilyesmi talán annyira nem lesz gáz, ha mindegyikre rászánok majd 2 délutánt. Nem aggódom, igaz, itt semmit se tanultam, de ott se kellett korábban belehalni a tanulásba, csak ha minden egyszerre volt... Bízom a tanárok segítőkészségében. Sz. Rita is nagyon megnyugtató dolgot válaszolt a levelemre, miszerint ne foglalkozzam az otthoni dolgokkal, és majd fog írni, hogy mit tegyek. Mondjuk az elszomorított kicsit, hogy azt írta, "fájdalmas szívvel kell mondanom, hogy jobb helyen van ott, mint itthon". Szépen fogalmazta meg, s igaza is van, épp ezért, aznap délután elég szomorú voltam, mikor kaptam. Itt a pénz miatt minden máshogy működik. És ez az undorító dolog az egészben, hogy minden, de minden csak a pénzen múlik. A norvégok ugyanis lustábbak, sokkkal hidegebbek, mint a magyarok, mégis, ha lehetőségem lenne maradni most itt, néhány évig maradnék dolgozni. Több ok miatt nem teszem, de csak amiatt a mocskos pénz miatt külföldi emberek százezrei laknak itt. S Magyarország még nincs olyan rossz helyzetben, mint Afrika sok országa...

Eszter kérdezte, ismerem-e a könyvet, amit olvas. Sajnos nem ismerem az említett könyvet (kacifántos írótól: Alkonyat, filmben is most jelenik meg) és sok-sok másikat se (ami szégyen, magyartanári jövőmre való tekintettel...), de ha hazamegyek, szeretnék sokat olvasni. Itt idő és könyvem sincs hozzá, de a karácsonyi szünetben legkésőbb szeretnék sokat-sokat olvasni. Itt egy kék sapkás törpe vagy nem tudom milyen című filmet reklámoznak, amire tegnap egy holland lány hívta fel a figyelmemet. A norvég címét még meg tudnám mondani, ha legközelebb hazajövök, de hogy a magyar mi, arról fogalmam sincs...

Nem rég teregettem, mert szombaton elhagyom a szállást, elmegyek Rékával más városba, s mikor visszatérek, csak egy napom lesz Osloban, az is valamelyik barátoméknál, nem akarom a ruháimmal terhelni őket.
Ma a szálláson ki kellett pakolni az összes hűtőt, polcot, szekrényt a konyhában, mert nagytakarítást
csinálnak. A baj csak az, hogy csupán két nappal szóltak korábban, s mivel a hűtőből is ki kell pakolni, akiknek sok romlandó ennivalójuk volt, két napja maradék-partykat rendeznek. Ezt tettük mi is két napja, amikor is egy nappal eltolták a takarítást. Így még csak fél napja áll a 6 tojásom a polcomon, s nem a hűtőben.

Ma Attila, elvesztette a fél kesztyűmet, amit itt vettem. Nagyon szomorú voltam. Két napja poénból felvette, s nem adta vissza. Nem volt hideg, nem zavart. Nem is gondoltam, hogy elhagyja, hiszen mindig rajta volt, hordta. Tegnap nagyon hiányzott a kiránduláson, ahova a holland lánnyal mentem, aki az emeletememen lakik. Picit bosszantott is a dolog a hideg miatt, de gondoltam, ma jól visszakérem. Reggel rajta is volt suliba menet, aztán elmentünk a vonatállomásra, s még ott is. Átmentünk egy másik helyre, ott nem emlékszik, megvolt-e, de a következő boltban nem. Kétszer végigjártuk pontosan az utat, átkutattuk a boltokat, előrébbhaladott angoltudássommal nem okozott gondot az se, hogy megkérdezzek egy csomó embert, de nem találtuk. Csak azt nem értem, itt miért nem csinálják azt, hogy ha megtalálják az utcán, ott hagyják, vagy felteszik egy látható helyre. A tegnapi kisvárosban, Fredsikstadban mindenhol ezt láttam, s gondolom megtalálja majd a gazdája. Vagy ha elvitték, akkor ki az a hülye, akinek egy fél pár kesztyű kell??? Tudom, meleg, meg szép, meg hosszú, de akkor sincs párja. Biztos a félkarú rabló tette el... :)
Aztán próbáltunk ugyanolyat venni, mert egy hónapja vettem a H&M-ben. Persze tavalyi modell volt, s a leárazás miatt már egy darab se volt. Hasonló készlet (mert ehhez sapka is van, ami Bence szerint öreg nénis, tehát jobb lett volna, ha az veszik el, kesztyűből otthon sincs most másik...) csak nagyon drágán vagy kesztyű nélkül vagy sál nélkül volt. Ehhez jó volt a korábbi sálam, melyet az azóta már elment, szeretett nagymamámtól kaptam.

Szóval minden széttörött bennem ma. Kiborítottam egy majdnem teljes adag tésztát is, mikor marha éhes voltam és a hülye konyhatakarítás miatt az én emeletemről (11) Attiláéra költöztünk (10).
Egyébként a délelőtti fő dolgozatom bemutatója jól sikerült. A cserkészetből írtam, abból fogom a diplomámat is, ha egyszer elkezdem végre, de legalább már foglalkoztam a témával...

Holnap végső vizsga, de nem tudom, mit fognak kérdezni, mert a konzulensem nem lesz... Izgi. De majdcsak lesz valahogy. Úgyse számít sehova ez a hülye osztályzat, mert nem tudom elfogadtatni, max. 1-2 tárgyat, ha jó fej a tanár...

No, most befejezem, még olvasgatok valamit holnapra, bocs a panaszkodós levélért. Azért van jó néhány dolog, ami nem fog hiányozni...

Hát, ilyesmiket írtam neki. Most másra nem volt energiám, ezért tettem be ide.