Fényév Távolság

Aug. 30. - Vasárnap
Lejegyezve: Aug. 31. 00.11

Reggel a buli ellenére egész könnyen felkeltem. Igaz, kicsit lassan fogtam föl, mi van körülöttem - a kávézás, a reggeli és a képek feltöltése Bencével való skypeolással egybekötve kicsit megerőltető volt számomra.Mire mindent sikerült elintéznem, már dél volt. Ismét beszéltem Aminevel, akinek lakhelyét megnéztem a googlemapson, elmesélte, merre jár a szabadságai alatt, milyen nyelveket tud. Érdekes dolog, hogy egy teljesen ismeretlennel angulul beszélgethetek egy kontinenssel, sok országgal arrébbról, s én nem is otthon vagyok, milyen "véletlen", hogy értem őt, mert tudok angolul...

Nem is csak ez volt érdekes ma. Hanem miután írtam még a beadandónkhoz egy részt és lezuhanyoztam, beszéltem újra Bencével stb., misére indultam Zsuval, mivel Bauma, a kongói srác mégsem jött. Azért a számára készített, templomot és kollégiumot bejelölt helyeket tartalmazó térképet odaadtam neki, amit örömmel elfogadott. Meg is mondtam neki, mikor van a norvég mise. A liftben egy másik fekete sráccal beszéltünk, aki mindekettőnk kezét fogta, míg le nem értünk a 10-ről az elsőre. Miért? Nem tudom. De érdekes volt, hogy a fehér tenyere milyen sima volt, s a kézfogása milyen őszinte. Tudatosan fogta a kezünket. Tán azért, mert mondtam neki, hogy az övé milyen hideg, s az enyém azért olyan meleg, mert biciklivel jöttem. Gondolom, ez náluk nem furcsa. Természetesen beszélgettünk, ő MA képzésre jár és oktatást tanul. a Palotába ment, s míg el nem váltak útjaink, majdnem a templomnál, kibeszéltük, milyen az oktatási rendszerünk, hogy a tanárok fizetése milyen alacsony nálunk, ez a hogyan van Afrikában és miért nem becsülik meg őket sehol. Csak elválásunk előtt pár mondattal mutatkoztunk be egymásnak, a neve alapján gondolom muzulmán lehet. Szudánban sokan vannak.A templomba pont akkor értünk be, mikor bevonult a pap és a sok ministráns, kik közt most se volt egy fehér ember se. Ez a tény engem mindig csodálattal tölt el. Most azért mintha több fehér lett volna a misén. Most volt füzetem is, mert előző vasárnap találtam a magyar mise színhelyén egyet és elhoztam. Láttuk Sebit és beszéltünk vele és Ritával mise után. A szép éneklés és a sok-sok különböző ember látványa megint szívmelengető volt számomra.

A mise után, mikor Attila szobájába értem, egy legalább 70 cm átmérős képernyőjű tévén akadt meg a szemem. Kiderült, hogy találta az utcán, mikor Markkal boltba ment. Elvonszolták a legközelebbi konektorig, ami a kollégium oldalán volt, hogy kpróbálják, működik-e. Működött. Márk szólt Franknek, a nigériainak, hogy segítsen felcipelni. Mire én hazaértem, a tévé tehát Attila kisasztalán állt, épp Bauma próbálta beállítani, hogy legyenadás is, s miután sikerült, sőt, még távirányító is lett hozzá, a fiúk közösen nézték a tévét... Aztán valahogy szóba jött a vallás, s Markkal kezdett beszélgetni Frank, a Biblia, Isten neme és mindenféle kapcsán én is becsatlakoztam a vitába. Meglepett, hogy egy olyan távol, teljesen más kultúrában élő ember, mint én és Frank, mennyire egyet tud érteni. Markkal viszont nem, pedig ő élt jónéhány évet a szüleivel Dél--Afrikában. Minketten a fura nézetei ellen voltunk, így, mivel ő is katolikus, egyfajta ki nem mondott kapcsolat alakult ki köztünk...