Szept. 2. - Szerda
Lejegyezve: Szept. 30.
Mivel elsején este még mostunk, nem költöztem át St. Hanshaugenbe, csak szerdán délután. A reggel mondjuk nem volt olyan egyszerű. Fél kilenckor megjelentünk, tehát a szokásos időpontban az iskolában. De csak 3 ember volt rajtunk kívül a teremben. Gyanús volt. Igen gyanús. Mire hosszas órarend nézegetés és tanakodás után rájöttünk, hogy e szép napon, amikor korán felkeltünk és iskolába siettünk, alvással is tölthettük volna reggelünket, mivel az angol óránk csak fél 12-kor kezdődött.
Miután hazamentünk, Attila segített áthozni a cuccaimat Zitáéktól St. Hanshaugenbe. Majdnem mindent elpakoltam, eltakarítottam, csak a takarítás maradt hátra. Óra után ismét átmentünk az ittartózkodási engedélyért, ami újfent nem érkezett meg. A délutánom rendezkedéssel, pakolással és a kilátásban való gyönyörködéssel telt. (A szobám ablakából ugyanis 3-4 templomtorony, a tenger a szigetekkel és a városháza is látszik. De ha ez még mind nem lenne elég, besüt egész nap a Nap, így meleg van, s a naplementét is látni, mely mindig más, de mindig szép. Sőt, gyönyörű... Szóval ilyen szobám tán sose lesz többet.)
2009. szeptember 29., kedd
Az első prezentáció, az első mosás
Szept. 1. - Kedd
Lejegyezve: Szept. 30.
Az első prezentációnk. Természetesen nem csak nekünk, hanem az egész osztálynak. Magyarország vallási-filozófiai oktatási rendszere. Hát, nehéz téma. Egyrészt mindenhol más, másrészt a törvényekről, követelményekről is beszélni kellett. Sebaj, megoldottuk. Természetesen én "húztam a rövidebbet", mert a törvényről, szervezésről is én beszéltem. De a személyes tapasztalatok része már nem volt vészes. Kiderült, hogy nálunk teljesen más rendszer van a többi országhoz képest. Nálunk ugyanis csak a történelem órán tanulnak a gyerekek a többi vallásról, világnézetekről, máshol azonban a kötelező vallásismeret órán. Magyarországon aki hittant tanul, az adott egyházhoz kapcsolódó ismereteket tanulja meg. Mondjuk nálunk legalább aki hittant tanul, az vallásos is, Németországban, Norvégiában, Spanyolországban viszont csak egy ideológiai, vallástörténeti egyveleget töltenek a gyerekek fejébe, ha nem muszlim, mert akkor muszlim hittanra oktatják őket.
Este Zitáéknál mosást rendeztünk. Az egész lakást teleaggattuk ruhákkal, mert a szárítókötelet kifeszítettem az egyik nappaliablak és az előszobai szekrény közt, onnan pedig a konyhaablak közt, a mikró ajtajával megtámasztva. Szóval nagyon vicces volt... A kezdeti, ruháknak búcsút-integető félelmeink elmúltak, mikor kivettük őket az elöl-töltős, norvég csodamasinából a pincében. Enyhén rejtélyes volt azért az első adag bepakolása és az egész szituáció. Eleve a pincébe kellett lemenni, kulccsal nyitni az ajtót, nagy tartályok közt a mosókonyhába menni, ahol mindenféle ruhák száradtak, táblázat mutatta, ki mikor fog mosni. Szóval egy egész más világ. De szerencsére kiigazodtunk. Igen, ezt is sikerült katasztrófa nélkül átvészelni... Míg a mosógép dolgozott, mi halrudacskát, krumplisalátát és rizst vacsoráztunk hárman odafenn.
Lejegyezve: Szept. 30.
Az első prezentációnk. Természetesen nem csak nekünk, hanem az egész osztálynak. Magyarország vallási-filozófiai oktatási rendszere. Hát, nehéz téma. Egyrészt mindenhol más, másrészt a törvényekről, követelményekről is beszélni kellett. Sebaj, megoldottuk. Természetesen én "húztam a rövidebbet", mert a törvényről, szervezésről is én beszéltem. De a személyes tapasztalatok része már nem volt vészes. Kiderült, hogy nálunk teljesen más rendszer van a többi országhoz képest. Nálunk ugyanis csak a történelem órán tanulnak a gyerekek a többi vallásról, világnézetekről, máshol azonban a kötelező vallásismeret órán. Magyarországon aki hittant tanul, az adott egyházhoz kapcsolódó ismereteket tanulja meg. Mondjuk nálunk legalább aki hittant tanul, az vallásos is, Németországban, Norvégiában, Spanyolországban viszont csak egy ideológiai, vallástörténeti egyveleget töltenek a gyerekek fejébe, ha nem muszlim, mert akkor muszlim hittanra oktatják őket.
Este Zitáéknál mosást rendeztünk. Az egész lakást teleaggattuk ruhákkal, mert a szárítókötelet kifeszítettem az egyik nappaliablak és az előszobai szekrény közt, onnan pedig a konyhaablak közt, a mikró ajtajával megtámasztva. Szóval nagyon vicces volt... A kezdeti, ruháknak búcsút-integető félelmeink elmúltak, mikor kivettük őket az elöl-töltős, norvég csodamasinából a pincében. Enyhén rejtélyes volt azért az első adag bepakolása és az egész szituáció. Eleve a pincébe kellett lemenni, kulccsal nyitni az ajtót, nagy tartályok közt a mosókonyhába menni, ahol mindenféle ruhák száradtak, táblázat mutatta, ki mikor fog mosni. Szóval egy egész más világ. De szerencsére kiigazodtunk. Igen, ezt is sikerült katasztrófa nélkül átvészelni... Míg a mosógép dolgozott, mi halrudacskát, krumplisalátát és rizst vacsoráztunk hárman odafenn.
Norvégia - Nagy Magyarország?
Aug. 31. - Hétfő
Lejegyezve: Szept. 15.
E napon szokás szerint esett. Délelőtt nem volt óra, csak majdnem délben kezdődött, szociális tanulmányok volt a neve. A különböző ideológiákkal és az ideológia fogalmával foglalkoztunk egy volt parlamenti képviselővel. Elég érdekes volt. Majd el is látogatunk vele a Parlamentbe. Délután az ittartózkodási levelünkért mentünk át a nemzetközi irodába a másik épületbe. Természetesen nem kaptuk még meg... Ki tudja, tán el kell mennünk. Nem lenne jó, ha vissza kéne fizetni a nem teljesített félév miatt azt a sok pénzt (ami itt a norvégok szemét kikerekíti: hogy lehet annyiból megélni??). A folyosón, ahol az iroda van, egy NAGY MAGYARORSZÁG TÉRKÉP van a falon? Megkérdeztem (azért ez a tény mégis kíváncsivá tett), miért? Kiderült, hogy az egyik ott dolgozó Magyarországon járt és kutatott egy ideig valamilyen témában, s ő hozta a térképet.Elég meglepő volt, hogy mit keres az ott, mégiscsak Norvégiában vagyunk!Mivel e szép napon is kaptunk promóciós zacskót, otthon a különböző cukorkákat, leveseket és csokikat összetéve egy egész kis kupacot szemlélhettem az ebédlő asztalon. Hasznos dolog az első pár hétben suliba menni. Biztos így akarnak kedvet csinálni a diákoknak a bejárásra (vagy -hoz?). Mint néha látható, a magyarral akadnak problémáim. Ez nem lenne annyira baj, ha az angol tökéletesen menne. De sajnos még nem így van. Így most se magyarul, se angolul, sőt, meg kell nyugtatnom mindenkit, norvégul se tudok.Lesz ez mégy így se! Legrosszabb esetben ugyanúgy se angolul, se norvégul nem fogok tudni, mikor hazaérek, de a magyarba majd újra belejövök...
Lejegyezve: Szept. 15.
E napon szokás szerint esett. Délelőtt nem volt óra, csak majdnem délben kezdődött, szociális tanulmányok volt a neve. A különböző ideológiákkal és az ideológia fogalmával foglalkoztunk egy volt parlamenti képviselővel. Elég érdekes volt. Majd el is látogatunk vele a Parlamentbe. Délután az ittartózkodási levelünkért mentünk át a nemzetközi irodába a másik épületbe. Természetesen nem kaptuk még meg... Ki tudja, tán el kell mennünk. Nem lenne jó, ha vissza kéne fizetni a nem teljesített félév miatt azt a sok pénzt (ami itt a norvégok szemét kikerekíti: hogy lehet annyiból megélni??). A folyosón, ahol az iroda van, egy NAGY MAGYARORSZÁG TÉRKÉP van a falon? Megkérdeztem (azért ez a tény mégis kíváncsivá tett), miért? Kiderült, hogy az egyik ott dolgozó Magyarországon járt és kutatott egy ideig valamilyen témában, s ő hozta a térképet.Elég meglepő volt, hogy mit keres az ott, mégiscsak Norvégiában vagyunk!Mivel e szép napon is kaptunk promóciós zacskót, otthon a különböző cukorkákat, leveseket és csokikat összetéve egy egész kis kupacot szemlélhettem az ebédlő asztalon. Hasznos dolog az első pár hétben suliba menni. Biztos így akarnak kedvet csinálni a diákoknak a bejárásra (vagy -hoz?). Mint néha látható, a magyarral akadnak problémáim. Ez nem lenne annyira baj, ha az angol tökéletesen menne. De sajnos még nem így van. Így most se magyarul, se angolul, sőt, meg kell nyugtatnom mindenkit, norvégul se tudok.Lesz ez mégy így se! Legrosszabb esetben ugyanúgy se angolul, se norvégul nem fogok tudni, mikor hazaérek, de a magyarba majd újra belejövök...
2009. szeptember 12., szombat
Fényév Távolság
Aug. 30. - Vasárnap
Lejegyezve: Aug. 31. 00.11
Reggel a buli ellenére egész könnyen felkeltem. Igaz, kicsit lassan fogtam föl, mi van körülöttem - a kávézás, a reggeli és a képek feltöltése Bencével való skypeolással egybekötve kicsit megerőltető volt számomra.Mire mindent sikerült elintéznem, már dél volt. Ismét beszéltem Aminevel, akinek lakhelyét megnéztem a googlemapson, elmesélte, merre jár a szabadságai alatt, milyen nyelveket tud. Érdekes dolog, hogy egy teljesen ismeretlennel angulul beszélgethetek egy kontinenssel, sok országgal arrébbról, s én nem is otthon vagyok, milyen "véletlen", hogy értem őt, mert tudok angolul...
Nem is csak ez volt érdekes ma. Hanem miután írtam még a beadandónkhoz egy részt és lezuhanyoztam, beszéltem újra Bencével stb., misére indultam Zsuval, mivel Bauma, a kongói srác mégsem jött. Azért a számára készített, templomot és kollégiumot bejelölt helyeket tartalmazó térképet odaadtam neki, amit örömmel elfogadott. Meg is mondtam neki, mikor van a norvég mise. A liftben egy másik fekete sráccal beszéltünk, aki mindekettőnk kezét fogta, míg le nem értünk a 10-ről az elsőre. Miért? Nem tudom. De érdekes volt, hogy a fehér tenyere milyen sima volt, s a kézfogása milyen őszinte. Tudatosan fogta a kezünket. Tán azért, mert mondtam neki, hogy az övé milyen hideg, s az enyém azért olyan meleg, mert biciklivel jöttem. Gondolom, ez náluk nem furcsa. Természetesen beszélgettünk, ő MA képzésre jár és oktatást tanul. a Palotába ment, s míg el nem váltak útjaink, majdnem a templomnál, kibeszéltük, milyen az oktatási rendszerünk, hogy a tanárok fizetése milyen alacsony nálunk, ez a hogyan van Afrikában és miért nem becsülik meg őket sehol. Csak elválásunk előtt pár mondattal mutatkoztunk be egymásnak, a neve alapján gondolom muzulmán lehet. Szudánban sokan vannak.A templomba pont akkor értünk be, mikor bevonult a pap és a sok ministráns, kik közt most se volt egy fehér ember se. Ez a tény engem mindig csodálattal tölt el. Most azért mintha több fehér lett volna a misén. Most volt füzetem is, mert előző vasárnap találtam a magyar mise színhelyén egyet és elhoztam. Láttuk Sebit és beszéltünk vele és Ritával mise után. A szép éneklés és a sok-sok különböző ember látványa megint szívmelengető volt számomra.
A mise után, mikor Attila szobájába értem, egy legalább 70 cm átmérős képernyőjű tévén akadt meg a szemem. Kiderült, hogy találta az utcán, mikor Markkal boltba ment. Elvonszolták a legközelebbi konektorig, ami a kollégium oldalán volt, hogy kpróbálják, működik-e. Működött. Márk szólt Franknek, a nigériainak, hogy segítsen felcipelni. Mire én hazaértem, a tévé tehát Attila kisasztalán állt, épp Bauma próbálta beállítani, hogy legyenadás is, s miután sikerült, sőt, még távirányító is lett hozzá, a fiúk közösen nézték a tévét... Aztán valahogy szóba jött a vallás, s Markkal kezdett beszélgetni Frank, a Biblia, Isten neme és mindenféle kapcsán én is becsatlakoztam a vitába. Meglepett, hogy egy olyan távol, teljesen más kultúrában élő ember, mint én és Frank, mennyire egyet tud érteni. Markkal viszont nem, pedig ő élt jónéhány évet a szüleivel Dél--Afrikában. Minketten a fura nézetei ellen voltunk, így, mivel ő is katolikus, egyfajta ki nem mondott kapcsolat alakult ki köztünk...
Lejegyezve: Aug. 31. 00.11
Reggel a buli ellenére egész könnyen felkeltem. Igaz, kicsit lassan fogtam föl, mi van körülöttem - a kávézás, a reggeli és a képek feltöltése Bencével való skypeolással egybekötve kicsit megerőltető volt számomra.Mire mindent sikerült elintéznem, már dél volt. Ismét beszéltem Aminevel, akinek lakhelyét megnéztem a googlemapson, elmesélte, merre jár a szabadságai alatt, milyen nyelveket tud. Érdekes dolog, hogy egy teljesen ismeretlennel angulul beszélgethetek egy kontinenssel, sok országgal arrébbról, s én nem is otthon vagyok, milyen "véletlen", hogy értem őt, mert tudok angolul...
Nem is csak ez volt érdekes ma. Hanem miután írtam még a beadandónkhoz egy részt és lezuhanyoztam, beszéltem újra Bencével stb., misére indultam Zsuval, mivel Bauma, a kongói srác mégsem jött. Azért a számára készített, templomot és kollégiumot bejelölt helyeket tartalmazó térképet odaadtam neki, amit örömmel elfogadott. Meg is mondtam neki, mikor van a norvég mise. A liftben egy másik fekete sráccal beszéltünk, aki mindekettőnk kezét fogta, míg le nem értünk a 10-ről az elsőre. Miért? Nem tudom. De érdekes volt, hogy a fehér tenyere milyen sima volt, s a kézfogása milyen őszinte. Tudatosan fogta a kezünket. Tán azért, mert mondtam neki, hogy az övé milyen hideg, s az enyém azért olyan meleg, mert biciklivel jöttem. Gondolom, ez náluk nem furcsa. Természetesen beszélgettünk, ő MA képzésre jár és oktatást tanul. a Palotába ment, s míg el nem váltak útjaink, majdnem a templomnál, kibeszéltük, milyen az oktatási rendszerünk, hogy a tanárok fizetése milyen alacsony nálunk, ez a hogyan van Afrikában és miért nem becsülik meg őket sehol. Csak elválásunk előtt pár mondattal mutatkoztunk be egymásnak, a neve alapján gondolom muzulmán lehet. Szudánban sokan vannak.A templomba pont akkor értünk be, mikor bevonult a pap és a sok ministráns, kik közt most se volt egy fehér ember se. Ez a tény engem mindig csodálattal tölt el. Most azért mintha több fehér lett volna a misén. Most volt füzetem is, mert előző vasárnap találtam a magyar mise színhelyén egyet és elhoztam. Láttuk Sebit és beszéltünk vele és Ritával mise után. A szép éneklés és a sok-sok különböző ember látványa megint szívmelengető volt számomra.
A mise után, mikor Attila szobájába értem, egy legalább 70 cm átmérős képernyőjű tévén akadt meg a szemem. Kiderült, hogy találta az utcán, mikor Markkal boltba ment. Elvonszolták a legközelebbi konektorig, ami a kollégium oldalán volt, hogy kpróbálják, működik-e. Működött. Márk szólt Franknek, a nigériainak, hogy segítsen felcipelni. Mire én hazaértem, a tévé tehát Attila kisasztalán állt, épp Bauma próbálta beállítani, hogy legyenadás is, s miután sikerült, sőt, még távirányító is lett hozzá, a fiúk közösen nézték a tévét... Aztán valahogy szóba jött a vallás, s Markkal kezdett beszélgetni Frank, a Biblia, Isten neme és mindenféle kapcsán én is becsatlakoztam a vitába. Meglepett, hogy egy olyan távol, teljesen más kultúrában élő ember, mint én és Frank, mennyire egyet tud érteni. Markkal viszont nem, pedig ő élt jónéhány évet a szüleivel Dél--Afrikában. Minketten a fura nézetei ellen voltunk, így, mivel ő is katolikus, egyfajta ki nem mondott kapcsolat alakult ki köztünk...
Beilleszkedés
Aug. 29. - Szombat
Lejegyezve: Szept. 12.
Az első igazán szocializáló tevékenységünk e napon történt. Este ugyanis Attila emeletén konyha-buli volt, ahol volt 3-4 cseh, 1 kongói srác, egy zimbabwei, egy nigériai, aki már ismerte Attilát az első napjáról, mert az emeleten csövezett, míg várt ránk. Volt még 4 norvég, egy német, egy osztrák, 2 szlovák, egy litván, mi hárman magyarok... Szóval sokszínű volt a társaság. Remélem, senkit nem hagytam ki. Dehát a képek még többet mondanak. Ittunk cseh pálinkát, beherovkát és sört, köztük gyümölcsöset... Megismerkedtem sok emberrel, legalább az emberek felével beszélgettem, s nagyon jó volt a hangulat. Party után mi voltunk Attilával azok az élelmesek, akik összeszedték az összes üveget, hogy majd visszavihessék a Kiwibe jó pénzért cserébe... Attilánál tettük le az előtérben, két hatalmas szatyor lett tele. :)
Lejegyezve: Szept. 12.
Az első igazán szocializáló tevékenységünk e napon történt. Este ugyanis Attila emeletén konyha-buli volt, ahol volt 3-4 cseh, 1 kongói srác, egy zimbabwei, egy nigériai, aki már ismerte Attilát az első napjáról, mert az emeleten csövezett, míg várt ránk. Volt még 4 norvég, egy német, egy osztrák, 2 szlovák, egy litván, mi hárman magyarok... Szóval sokszínű volt a társaság. Remélem, senkit nem hagytam ki. Dehát a képek még többet mondanak. Ittunk cseh pálinkát, beherovkát és sört, köztük gyümölcsöset... Megismerkedtem sok emberrel, legalább az emberek felével beszélgettem, s nagyon jó volt a hangulat. Party után mi voltunk Attilával azok az élelmesek, akik összeszedték az összes üveget, hogy majd visszavihessék a Kiwibe jó pénzért cserébe... Attilánál tettük le az előtérben, két hatalmas szatyor lett tele. :)
Vége a hétnek...
Aug. 28. - Péntek
Lejegyezve: Szept. 12.
Angol óránk volt délelőtt, ahol a kultúráról beszélgettünk, s rájöttünk, hogy az egyik kedvenc tanárunk az angol tanárnő... Szépen beszél, látszik, hogy érdekli, amit mondani szeretnénk és nagyon kedvesen mosolyog mindig, ha csak a folyosón találkozunk vele, akkor is. Iskola után biciklizni mentünk Attilával, bár nem jutottunk messzire. A St. Hanshaugen parknál nézelődtünk, aztán délután hazamentem, s este főztem magamnak rizst és csináltam a maradék jégsalátából magamnak még ízes salátát. Nem volt egy túl izgalmas nap, de ismét vége lett a hétnek és következhetett a pihenés... :)
Lejegyezve: Szept. 12.
Angol óránk volt délelőtt, ahol a kultúráról beszélgettünk, s rájöttünk, hogy az egyik kedvenc tanárunk az angol tanárnő... Szépen beszél, látszik, hogy érdekli, amit mondani szeretnénk és nagyon kedvesen mosolyog mindig, ha csak a folyosón találkozunk vele, akkor is. Iskola után biciklizni mentünk Attilával, bár nem jutottunk messzire. A St. Hanshaugen parknál nézelődtünk, aztán délután hazamentem, s este főztem magamnak rizst és csináltam a maradék jégsalátából magamnak még ízes salátát. Nem volt egy túl izgalmas nap, de ismét vége lett a hétnek és következhetett a pihenés... :)
"Osztálykiránduláááás!!!"
Aug. 27. - Csütörtök
Lejegyezve: Szept. 12.
E borús szeles napon az osztály kitalálta, hogy kirándulni kéne menni. Fél egykor találkoztunk a spanyolok javaslatára a főpályaudvaron. Megvártunk mindenkit és megbeszéltük, hogy piknikezünk valamelyik hajón, ami a szigetek felé közlekedik, mert ahhoz nem volt elég jó idő (miután vagy esik vagy fúj állandóan, s csak ritka esetben süt a nap), hogy kinn üldögéljünk.Kiwizés után a 60-as busszal a kikötőig mentünk, majd a 93-as és a 94-es hajó útját is végigültük, -beszélgettük, -ettük, de kiszálltunk Hovendöya-n, ahol gyakran jár a hajó, minden fél órában. Sétálgattunk, viccelődtünk a tengerparton... Jött egy Brazil lány is a spanyolokkal, aki mindig azt mondta minden 3. mondata elején, hogy "In Braziiiil, the people..." stb. Lényeg az volt, hogy olyan hangsúllyal, hogy ez szállóigévé vált, mert egy nagyon helyes, kicsi lány volt, aki végigbeszélte a napot és mindenki szívébe belopta magát.
A kirándulás után kávézni menünk, de mivel én le akartam fényképezni az ötletes, kerékkel megoldott villamossorompót, lemaradtunk egy kicsit, meg egyébként se volt annyira kedvünk kávézni, úgyhogy el is vesztettük őket, s mentünk a fősulira, mert dolgunk volt még ott, mmajd haza.
Este, vagyis éjszaka még Attilával sétáltam a környékünkön, így megnézhettük azt a gyönyörű vízesést, amit októberben láttam Szabolcsékkal. Lélegzetelállító, hogy a város közepén a házak közt ilyen hatalmas szépség lakozik...
Lejegyezve: Szept. 12.
E borús szeles napon az osztály kitalálta, hogy kirándulni kéne menni. Fél egykor találkoztunk a spanyolok javaslatára a főpályaudvaron. Megvártunk mindenkit és megbeszéltük, hogy piknikezünk valamelyik hajón, ami a szigetek felé közlekedik, mert ahhoz nem volt elég jó idő (miután vagy esik vagy fúj állandóan, s csak ritka esetben süt a nap), hogy kinn üldögéljünk.Kiwizés után a 60-as busszal a kikötőig mentünk, majd a 93-as és a 94-es hajó útját is végigültük, -beszélgettük, -ettük, de kiszálltunk Hovendöya-n, ahol gyakran jár a hajó, minden fél órában. Sétálgattunk, viccelődtünk a tengerparton... Jött egy Brazil lány is a spanyolokkal, aki mindig azt mondta minden 3. mondata elején, hogy "In Braziiiil, the people..." stb. Lényeg az volt, hogy olyan hangsúllyal, hogy ez szállóigévé vált, mert egy nagyon helyes, kicsi lány volt, aki végigbeszélte a napot és mindenki szívébe belopta magát.
A kirándulás után kávézni menünk, de mivel én le akartam fényképezni az ötletes, kerékkel megoldott villamossorompót, lemaradtunk egy kicsit, meg egyébként se volt annyira kedvünk kávézni, úgyhogy el is vesztettük őket, s mentünk a fősulira, mert dolgunk volt még ott, mmajd haza.
Este, vagyis éjszaka még Attilával sétáltam a környékünkön, így megnézhettük azt a gyönyörű vízesést, amit októberben láttam Szabolcsékkal. Lélegzetelállító, hogy a város közepén a házak közt ilyen hatalmas szépség lakozik...
2009. szeptember 5., szombat
Velem mindig idióta balesetek történnek...
Aug. 26. - Szerda
Lejegyezve: Szept. 6. 01.45
A fősulin pedagógia óránk volt Wenche-vel. Nem volt annyira érdekes, de azért lehetett figyelni is. Suli után, mivel nem biciklivel mentem az eső miatt, hazafele másik busszal, így új útvonalon, Észak felől közelítettem meg a lakást. Csodaszép faházakat és kerteket láttam tele rózsákkal és dísztárgyakkal kirakott ablakokkal. Többek közt rátaláltam a teáskannám kedvesére és gyermekükre is, hiszen volt egy kis méretű és egy ugyanolyan méretű réz kanna, mint az enyém, a használt cikk boltból. Úgy látszik itt ez valami hagyományos dolog lehet... Természetesen jól eláztam, mert nem tartottam az esernyőt és az esőkabátot se volt kedvem felvenni. De rájöttem a dolog nyitjára, amit azóta is űzök: szandálban kell járni, mert az bármennyire is elázik, néhány óra alatt megszárad, a lábam meg nagyon hamar, s így kevésbé hideg, mint a ronggyá ázott sportcipő, ami tuti, hogy tényleg beázik, mert nem túl jó, s napokig várhatom, hogy újra felvehessem.
Órák után találkoztunk Kozák Katival, a mgyar itteni drámatanárral! Beszélgettünk sokat és nagyon kedves volt. Elmesélte családja történetét, az utóbbi fél évet, s meghívott minket hozzájuk.
Délután még elmentünk a Sognsvannhoz, a tóhoz, hogy lássák Zsuék, milyen szép hely mellett laktam. Megint verseny volt, de most össznépi futóverseny a tó körül. Utána a szokásos jelzővel illetett norvégok a vízbe ugráltak, sokan ruhástul. Igaz, meleg volt, sütött a nap. Volt, aki fehérneműben merítkezett, volt, aki neoprénben, mondjuk ő szerintem át is úszta a tavat. A kislányok sikoltozása azonban majdnem beszakította a dobhártyánkat... Én is akartam fürödni, de semmi nem volt hozzá nálam... Helyette lementem hídba, a hasamra pakoltak viccből egy-két dolgot, mintha asztal lennék, s mikor lejöttem, betörte a számat vagy elharaptam a számat a fogamra eső fél literes üvegtől... Vérzett mint a fene, de nagyszerű, vámpírszerű képeket lehetett készíteni. Inkább úsztam volna egyet ruhástul, az legalább nem gyullasztotta volna be az alsó ajkam és nem 10 napig gyógyul...
Utána még kedvünk volt utazgatni, ezért elmentünk a város nyugati részébe busszal, ahol sétáltunk a tengerparton és megnéztünk egy új városrészt, teli nagyon kis szögű házakkal. Sokat fényképeztem, hogy legyen Bencének negatív példája, amikor tervez... :)
Sajnos se az odafele, se a visszafele vezető úton nem láttuk, milyen, mikor átmegy a villamos a szökőkutas körforgalmon...
Lejegyezve: Szept. 6. 01.45
A fősulin pedagógia óránk volt Wenche-vel. Nem volt annyira érdekes, de azért lehetett figyelni is. Suli után, mivel nem biciklivel mentem az eső miatt, hazafele másik busszal, így új útvonalon, Észak felől közelítettem meg a lakást. Csodaszép faházakat és kerteket láttam tele rózsákkal és dísztárgyakkal kirakott ablakokkal. Többek közt rátaláltam a teáskannám kedvesére és gyermekükre is, hiszen volt egy kis méretű és egy ugyanolyan méretű réz kanna, mint az enyém, a használt cikk boltból. Úgy látszik itt ez valami hagyományos dolog lehet... Természetesen jól eláztam, mert nem tartottam az esernyőt és az esőkabátot se volt kedvem felvenni. De rájöttem a dolog nyitjára, amit azóta is űzök: szandálban kell járni, mert az bármennyire is elázik, néhány óra alatt megszárad, a lábam meg nagyon hamar, s így kevésbé hideg, mint a ronggyá ázott sportcipő, ami tuti, hogy tényleg beázik, mert nem túl jó, s napokig várhatom, hogy újra felvehessem.
Órák után találkoztunk Kozák Katival, a mgyar itteni drámatanárral! Beszélgettünk sokat és nagyon kedves volt. Elmesélte családja történetét, az utóbbi fél évet, s meghívott minket hozzájuk.
Délután még elmentünk a Sognsvannhoz, a tóhoz, hogy lássák Zsuék, milyen szép hely mellett laktam. Megint verseny volt, de most össznépi futóverseny a tó körül. Utána a szokásos jelzővel illetett norvégok a vízbe ugráltak, sokan ruhástul. Igaz, meleg volt, sütött a nap. Volt, aki fehérneműben merítkezett, volt, aki neoprénben, mondjuk ő szerintem át is úszta a tavat. A kislányok sikoltozása azonban majdnem beszakította a dobhártyánkat... Én is akartam fürödni, de semmi nem volt hozzá nálam... Helyette lementem hídba, a hasamra pakoltak viccből egy-két dolgot, mintha asztal lennék, s mikor lejöttem, betörte a számat vagy elharaptam a számat a fogamra eső fél literes üvegtől... Vérzett mint a fene, de nagyszerű, vámpírszerű képeket lehetett készíteni. Inkább úsztam volna egyet ruhástul, az legalább nem gyullasztotta volna be az alsó ajkam és nem 10 napig gyógyul...
Utána még kedvünk volt utazgatni, ezért elmentünk a város nyugati részébe busszal, ahol sétáltunk a tengerparton és megnéztünk egy új városrészt, teli nagyon kis szögű házakkal. Sokat fényképeztem, hogy legyen Bencének negatív példája, amikor tervez... :)
Sajnos se az odafele, se a visszafele vezető úton nem láttuk, milyen, mikor átmegy a villamos a szökőkutas körforgalmon...
Sok szép egy napon
Aug. 25. - Kedd
Lejegyezve: Szept. 5. 17.55
A délelőtt különböző vallású kisebbségek és a kultúrájuk tanulmányozásából állt Halldis-szel, akinek furcsán ferde a szája. Valószínűleg hindu vallású lehet, mert az irodája teli van olyan képekkel, amiken a különböző istenségek szerepelnek, nem is nagyon mutogatott rajtuk kívül más vallásból származó jelképeket, csak a sikh-ből és a buddhizmusból. A kereszténységből csak a Rioban található Jézus szobor kicsinyített mását. Gyanús volt a dolog, és kicsit zavart, hogy furcsán, szinte lekicsinylően nézett rám, mikor mondtam, hogy katolikus keresztény vagyok és gyakorlom a vallásom. Nem esett túl jól. Azóta elneveztük Díszhalnak, mert végül is így hívják, csak fordítva... Édes a bosszú!!! Na jó, nem. De akkor is fura. Egyébként meg senki nem tudta, kik azok a sikh vallásúak, ezért szervezett nekünk egy kirándulást a templomukba szeptember 3-ára.
A csoport elkezdett összeboronálódni, mert óra után közösen vártuk, hogy a beléptető kártyánkhoz hozzájussunk a suliban. Kölcsönösen kinevettük/megdicsértük a helyben készített, kártyára felhelyezett képeinket. (Magyarul már nehezen fogalmazok...)
Én a délutánt biciklizéssel töltöttem, így jutottam el az Oslon keresztülfolyó patak partjára és a hídjaira, amik nagyon tetszettek. Jól éreztem magam, mehettem, amerre csak akartam, s még elő se vettem a térképet, ahhoz se, hogy hazataláljak. Büszke is voltam magamra. Este a botanikus kertbe mentünk hárman, ahol csodaszép virágokat láttunk. Már tudjuk, hol fogunk lakni, ha nem tudjuk kifizetni a szállást: az ott található pagodában. Hiszen annak ajtaja is van, zárható ablaka, paddal, asztallal. Tökéletes hely a hajléktalanoknak. Még a környezete is szép... :)
Este mostunk a lakhelyem mosókonyhájában Zsuval, ami kicsit bizarr volt, s féltettük ruháinkat, de épségben megúszták, s nem lett semmi se rózsaszín vagy más színű, mint eredetileg, sőt, a nagyságuk is magmaradt. A teregetéssel elfoglaltuk a fél mosókonyhát...
Lejegyezve: Szept. 5. 17.55
A délelőtt különböző vallású kisebbségek és a kultúrájuk tanulmányozásából állt Halldis-szel, akinek furcsán ferde a szája. Valószínűleg hindu vallású lehet, mert az irodája teli van olyan képekkel, amiken a különböző istenségek szerepelnek, nem is nagyon mutogatott rajtuk kívül más vallásból származó jelképeket, csak a sikh-ből és a buddhizmusból. A kereszténységből csak a Rioban található Jézus szobor kicsinyített mását. Gyanús volt a dolog, és kicsit zavart, hogy furcsán, szinte lekicsinylően nézett rám, mikor mondtam, hogy katolikus keresztény vagyok és gyakorlom a vallásom. Nem esett túl jól. Azóta elneveztük Díszhalnak, mert végül is így hívják, csak fordítva... Édes a bosszú!!! Na jó, nem. De akkor is fura. Egyébként meg senki nem tudta, kik azok a sikh vallásúak, ezért szervezett nekünk egy kirándulást a templomukba szeptember 3-ára.
A csoport elkezdett összeboronálódni, mert óra után közösen vártuk, hogy a beléptető kártyánkhoz hozzájussunk a suliban. Kölcsönösen kinevettük/megdicsértük a helyben készített, kártyára felhelyezett képeinket. (Magyarul már nehezen fogalmazok...)
Én a délutánt biciklizéssel töltöttem, így jutottam el az Oslon keresztülfolyó patak partjára és a hídjaira, amik nagyon tetszettek. Jól éreztem magam, mehettem, amerre csak akartam, s még elő se vettem a térképet, ahhoz se, hogy hazataláljak. Büszke is voltam magamra. Este a botanikus kertbe mentünk hárman, ahol csodaszép virágokat láttunk. Már tudjuk, hol fogunk lakni, ha nem tudjuk kifizetni a szállást: az ott található pagodában. Hiszen annak ajtaja is van, zárható ablaka, paddal, asztallal. Tökéletes hely a hajléktalanoknak. Még a környezete is szép... :)
Este mostunk a lakhelyem mosókonyhájában Zsuval, ami kicsit bizarr volt, s féltettük ruháinkat, de épségben megúszták, s nem lett semmi se rózsaszín vagy más színű, mint eredetileg, sőt, a nagyságuk is magmaradt. A teregetéssel elfoglaltuk a fél mosókonyhát...
Megint hétfő...
Aug. 24. - Hétfő
Lejegyezve: Szept. 5. 16.07
E csodás napon angolóránk volt, a kiselőadásaink napja, melyet csoportokban Osloról készítettünk. Én Josfrannal, Christinnel, a hazament görög sráccal voltam egy csoportban. Christos az athéni tüzek miatt utazotthaza, ugyanis pont onnan jött. Reméljük nem esett se neki, se családjának semmi baja.Beszéltünk a közlekedésről és a boltokról. Elég jól sikerült, mindenkinek tetszettek a magyar közlekedési eszközök (troli, sikló, libegő stb.). A többiek előadása is nagyon jó volt, akadt olyan, aki az öltözködésről beszélt és a viselkedésről, szóval érdekes volt. Suli után még sétifikáltunk a városban, Attinak akkut kerestünk a mobiljába különböző boltokban, de nem volt. Megtaláltuk az első pékséget, ami normális péksüteményt árul. Igaz, elég drága. Szóval inkább hazamentünk és nálam töltöttük az estét, illetve mostunk Zsuzsival két adag ruhát. Felírtam magunkat már vasárnap este a mosási rend-táblára Zita néven. Elfoglaltuk a sok ruhával a fél fregolit a mosókonyhában...Minden tiszta lett és semmi nem ment össze vagy változtatott színt, ami rendkívül pozitív dolog. Még az illatuk is jó lett!
Lejegyezve: Szept. 5. 16.07
E csodás napon angolóránk volt, a kiselőadásaink napja, melyet csoportokban Osloról készítettünk. Én Josfrannal, Christinnel, a hazament görög sráccal voltam egy csoportban. Christos az athéni tüzek miatt utazotthaza, ugyanis pont onnan jött. Reméljük nem esett se neki, se családjának semmi baja.Beszéltünk a közlekedésről és a boltokról. Elég jól sikerült, mindenkinek tetszettek a magyar közlekedési eszközök (troli, sikló, libegő stb.). A többiek előadása is nagyon jó volt, akadt olyan, aki az öltözködésről beszélt és a viselkedésről, szóval érdekes volt. Suli után még sétifikáltunk a városban, Attinak akkut kerestünk a mobiljába különböző boltokban, de nem volt. Megtaláltuk az első pékséget, ami normális péksüteményt árul. Igaz, elég drága. Szóval inkább hazamentünk és nálam töltöttük az estét, illetve mostunk Zsuzsival két adag ruhát. Felírtam magunkat már vasárnap este a mosási rend-táblára Zita néven. Elfoglaltuk a sok ruhával a fél fregolit a mosókonyhában...Minden tiszta lett és semmi nem ment össze vagy változtatott színt, ami rendkívül pozitív dolog. Még az illatuk is jó lett!
Első szépséges, biciklivel csinosított napom Zitáék lakásában
Aug. 23. - Vasárnap
Lejegyezve: Szept. 5. 13.28
Az első éjszaka Zitáéknál hosszúra nyúlt. Végre aludhattam rendesen, kényelmes, nagy
ágyban, addig, ameddig akartam, mert nem volt semmi program... Nem ébredtem az éjszaka
közepén letolt nadrágos, páros lábon ugráló részeg norvégokra, akik az ablakom alatt
versenyeznek és nem csapkodták az ajtót különbözö emberek a koli többi részében. Azért
jó volt Kringsja is, csak messze volt mindentől. Zitáéktól Zsu és Atti kolija csak 10 perc gyalog. Ráadásul a lakáshoz bicikli is járt... :)
Délután négyre lebicikliztem a magyar misére a St. Olav, a legnagyobb katolikus templom szomszédságába, ahol az egyetlen katolikus iskola található. Itt nem életveszélyes biciklizni, mint Budapesten! Mindenki türelmes, figyelnek egymásra. Csak a gyalogosok eszetlenek, átmennek minden piroson felnézés nélkül.
A kápolna a szokásos norvég stílusban pompázik. Ministráltam és felolvastam, sőt, még gyóntam is, ami nagyszerű, mert mégiscsak Osloban vagyok, 1600 km-re otthonomtól, s ezt magyarul tehettem meg, hála Lucia néninek és Ipoly atyának. A mise után (ahol sajnos most csak kb. 30-an voltunk, elvégre Zitáék és sok más ember sincs itt) agapé volt az ebédlőben, finom sütikkel, kávéval. Beszélgettünk, etettük egymást... :)
Este elmentünk Zsuval és Attilával Bygdoyre, a félszigetre hajóval, sétálgattunk, majd pontosan elértük az utolsó hajót visszafele, ami az isteni gondoskodás eredménye, mert busz már rég nem volt, a hajót is csak véletlen kaptuk el, s akkor állt be, amikor mi odaértünk. Onnan legalább egy vagy másfél óra lett volna hazagyalogolni. Láttunk ott csodás, pompás, hagyományos norvég faházakat, szép kerteket, hajókat, tengert.
Este későn végre először főtt kaját ettünk. Tejbegrízt!:) Lekvárral!Aztán későn feküdtem le, de másnap vittem a maradék tejbegrízt a suliba, s mindenki csodálkozott, mi az...
Lejegyezve: Szept. 5. 13.28
Az első éjszaka Zitáéknál hosszúra nyúlt. Végre aludhattam rendesen, kényelmes, nagy
ágyban, addig, ameddig akartam, mert nem volt semmi program... Nem ébredtem az éjszaka
közepén letolt nadrágos, páros lábon ugráló részeg norvégokra, akik az ablakom alatt
versenyeznek és nem csapkodták az ajtót különbözö emberek a koli többi részében. Azért
jó volt Kringsja is, csak messze volt mindentől. Zitáéktól Zsu és Atti kolija csak 10 perc gyalog. Ráadásul a lakáshoz bicikli is járt... :)
Délután négyre lebicikliztem a magyar misére a St. Olav, a legnagyobb katolikus templom szomszédságába, ahol az egyetlen katolikus iskola található. Itt nem életveszélyes biciklizni, mint Budapesten! Mindenki türelmes, figyelnek egymásra. Csak a gyalogosok eszetlenek, átmennek minden piroson felnézés nélkül.
A kápolna a szokásos norvég stílusban pompázik. Ministráltam és felolvastam, sőt, még gyóntam is, ami nagyszerű, mert mégiscsak Osloban vagyok, 1600 km-re otthonomtól, s ezt magyarul tehettem meg, hála Lucia néninek és Ipoly atyának. A mise után (ahol sajnos most csak kb. 30-an voltunk, elvégre Zitáék és sok más ember sincs itt) agapé volt az ebédlőben, finom sütikkel, kávéval. Beszélgettünk, etettük egymást... :)
Este elmentünk Zsuval és Attilával Bygdoyre, a félszigetre hajóval, sétálgattunk, majd pontosan elértük az utolsó hajót visszafele, ami az isteni gondoskodás eredménye, mert busz már rég nem volt, a hajót is csak véletlen kaptuk el, s akkor állt be, amikor mi odaértünk. Onnan legalább egy vagy másfél óra lett volna hazagyalogolni. Láttunk ott csodás, pompás, hagyományos norvég faházakat, szép kerteket, hajókat, tengert.
Este későn végre először főtt kaját ettünk. Tejbegrízt!:) Lekvárral!Aztán későn feküdtem le, de másnap vittem a maradék tejbegrízt a suliba, s mindenki csodálkozott, mi az...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)