Az első hét tanításának csúcs-végpontja

Aug. 21. - Péntek
Lejegyezve: Aug. 26. 00.17

Pénteken a suliban egy srác a norvégiai oktatásról, történelméről s annak politikai, szociális vonatkozásairól beszélt. Nehéz volt megérteni, mert gyorsan beszélt és túl jól tudott angolul, azaz teli volt szakszóval az előadása. Amikor meg kellett beszélni valamit, először a kérdés megértése is nehezen ment, de aztán átvészeltük a dolgot. Ellenben sajnos a szokásos internetezés után Zsuék kezdtek pánikba jönni, hogy mi van, ha a többi dolgot sem értik, meg egyébként is... Sajnos Zsu kétségbeesése nem sokat csökkent, bár szerintem csak bátran kellene hozzáállnia, mert akkor általában megérti, mit mondanak neki és tud is válaszolni. A suliban a délutáni norvég ivászat folytatódott, természetesen az udvaron, hiszen az iskola épületébe nem zabad alkoholt vinni, ezért kinn isznak. Sörcsapok és sörpadok voltak felállítva, néha egy-egy banda játszott az udvaron. Mi egy vetélkedő mellett elhaladva rájöttünk, a mi főiskolánkon is jó dolgokat rendeznek, de senki nem megy el azokra a programokra, s így nem is lesz olyan nagy buli.
Délután fél ötre értem haza, mert megbeszéltem Liviékkel, hogy együtt megyünk a Rózsafűzérre és a misére villamossal. Ötkor indultunk, mindkét gyermekkel, Zsuzsi is jött, ő a Jernbanetorgetnél csatlakozott. Nem vallásos, de kedve volt velem jönni, és Zitáékat megismerni. Nagyon szép volt a környék és kápolna, ami egy öregek otthonában van. Lengyel Erzsébet-rendi apácák is élnek ott, ezért szívesen látják ott a magyarokat. Egy kis agapé után, ahol végre sütit ehettünk és beszélgethettünk Ipoly atyával, a Mária Rádió igazgatójával, hogyan gyűlt össze 600 PÁR zoknia, Zitáék elhoztak minket kocsival a városba. Zsuzsit a belvárosban tettük ki, aztán felmentünk hozzám a Kringsja-ba, hogy elhozzák a cuccaim egy részét, hisz szombaton volt a nagy költözés onnan Zitáék lakásába. Végül a 20 kg-o hátizsákomat és a laptopomat hozták el sok aprósággal együtt az IKEÁs szatyorban, amit a főiskola udvarán kaptunk csütörtökön a promóciós termékekkel. Szabolccsal és Zitával Előd ment le a városba, hogy utána visszavezesse a kocsit a kolihoz, megőrzésre. (Jaj, bocsánat nem kocsi, hanem egy Ford K, mely Vivien névre hallgat, ha jól emlékszem.)
Sok utazás ezen a késői órán végre ágyamba térhettem, hogy másnap siethessek a rendőrségre...