Új vallás megismerése

Szept. 3. - Csütörtök

E szép napon az óra után könyvtári körbevezetésen vettünk részt. Kiderült, itt lehet ingyen kölcsönözni fényképezőgépet, kamerát, sőt, laptopot is. Ha meg akarod vágni a videóidat, bemehetsz egy teljesen felszerelt stúdióba. Ha tanulni vagy filmet nézni akarsz a barátaiddal, akkor egy lefoglalt szobában megteheted egy méteres átmérőjű síkképernyős monitorral. S ilyenből van kb. 20 darab a könyvtárban. Ha nem vitted vissza a kamerát, rádírnak egy emilt, ez aztán a nagy büntetés... Előre fél tőle Attila, mert ő azonnal ki is kölcsönzött egy gépet. Persze nem lopja el meg semmi, de meglepő, hogy ennyire megbíznak az emberekben. Ezt Magyarországon nem lehetne megtenni. Azok a gépek 180-200.000 Ft-ot is érnek.

Délután sikh templomba mentünk. Erről a vallásról az egyik tanárunk, Halldis (mi csak Díszhalnak hívjuk) már elég sokat mesélt órán. Fél ötkor indultunk a suliból. Metróval és busszal utaztunk a város szélére. A ház, ahova mentünk, nem látszott különlegesnek. Ugyanolyan faház volt, mint amilyenek itt lenni szoktak. Csak a rajta függő két tábla felirata árulta el, hogy ez nem egy egyszerű norvég lakóház. Mikor beléptünk, kezet kellett mosni az előtérben álló nagy kútnál. Cipőinket le-, ott kapott sáljainkat, kendőinket felvettük a fejünkre, mert anélkül nem szabad belépni a templomba. Kölcsönös fényképezkedés után (hiszen mindenki viccesen festett az új szerelésben) az első emeletre invitáltak minket enni. Egy nagy teremben ültünk le a fal mellé, ahol egy baldachinos ágyszerűség állt az ablaknál. Az étel finom volt, csak a nagy része elég csípős. Kefir, lepénykenyér, zöldséges szósz, csípős húsos szósz, rizs. Tej vagy víz hozzá. Turbános férfiak osztották az ételt, még el is lehetett hozni csomagolva, ha akartunk.Az evés után a pincében bemutatták a vallást, egy férfi beszélt róla. A történetéről, tanairól, jelképeiről, a mai szerepükről. Végül imára mentünk, ahol 2 ember éneklése és egy bácsi porolóval való könyv legyezgetése jellemezte a bő 3/4 órát, amit ott voltunk. Szép volt az ének és az, hogy csupa fehérben voltak az emberek, de semmit nem értettünk. Végül kivitték a nagy, jól becsomagolt szent könyvüket és megkóstolhattuk a szent pudingjukat, amire csak Estelával vállalkoztunk. Nem volt különleges íze, csak édes volt, és nem puding, hanem főtt dara állagú. Jó késő volt, mire hazaértünk, de megtudtuk legalább, hogy ez a keleti, indiai vallás nagy vonalakban egyezik a kereszténységgel, amit első látásra nem is gondoltam volna.

23.15
Ezek a spanyolok nem egészen normálisak... A szomszédom ugyanis itt egy spanyol lány, aki vicces, de szőke. Kicsit alter és szokásos, spanyolokra jellemző, alig érthető dialektusa van. Azért nem normális, mert nem elég, hogy tegnap a császkálás-mászkálás miatt nem tudtam aludni tőlük, ezért ma egész nap fáradt voltam, ma azonban most, éjjel negyed 12-kor főznek az arabbal együtt a konyhában! Valami pizzát, zsemlét sütnek, a spanyol srác meg tésztát eszik... Én azonban aludni megyek. Remélem nem arra ébredek egy óra múlva, hogy ugyanúgy zajong/nak mint tegnap. Nem örülnék. Értem én, hogy más az életritmusuk, de az tuti, hogy én attól nem fogok lábujjhegyen közlekedni reggel 8-kor, mikor elmegyek, hogy ne ébredjen fel, mert ő későn feküdt le... Na jó, most gonosz vagyok, de télleg.

Még mindig teli a hasam a sikh kajától. És mivel sok bab és karfiol volt benne, fel is vagyok fújódva, ráadásul azt nem is tudom, miből volt az édességük. De az tényleg majdnem visszajött a csípős, szószos, babos, karfiolos, kefíres kajával együtt. A lepény finom volt, meg a rizs is. Azok nem csíptek.
Na, jóccakát. Holnap nincs suli!! :)