Évkezdés

Szept. 4. - péntek
Lejegyezve: szombat 00.45

A péntek, azaz a mai nap szabad volt. Nem is igyekeztem ezért a felkeléssel. Fél 11-kor sikerült kitápászkodni az ágyból. Hajmosás-zuhanyzás és internetezés után Attival megbeszéltem, hogy megyünk boltba, suliba, hogy lecserélje a kölcsönzött videokamerát fényképezőre, mert úgyse tudja használni a kazettahiány miatt. Elmentem enni, s a konyhában a ghánai sráccal találkoztam, akivel múlt szombaton is a liftben Zsuval, misére menet. Beszélgettünk sokat akkor is és most is, bár mivel ettem, kevésbé. Végre nem csak kenyeret ettem sajttal, hanem tegnap és ma melegszendvicset és mivel jött Pui Lui, a hong kongi lány, kaptam tőle 2 tükörtojást. Állítólag ő egyszer az én kenyeremet ette, de én nem emlékszem. Vicces volt, mert 3 különböző színű ember három különböző földrészről volt ott. A fiú a csokit nem szereti (Hatalmas humoromat elővéve megkérdeztem tőle, hogy nem attól lett ilyen barna? mert én azt hittem, sokat evett, azért ilyen színű a bőre... - nevetett, úgyhogy vette is a lapot.), Pui Lui a sajtot nem komálja (én azt is ettem), s ott náluk nincs is, én pedig, és azt hiszem Pui Lui is utálja a sima mogyorókrémet. Szóval vicces volt. De megbeszéltük, milyen a tej Magyarországon, meg hogy sose forralom fel, s ezen csodálkozott is Abdu (azt hiszem így hívják). Végül megkóstoltam a kínai lány tésztáját, mert mondta, most nagyon jól sikerült, úgyhogy most kell megkóstolnom... Délután, mire Atti kész lett, már nem volt kedvem kimenni, mert elég hideg volt, esett is. Egy órát akartam aludni, de először feldörömbölt Zsu, aztán úgy bealudtam, hogy negyed hatkor keltem. Végül Zsuval mentem boltba, s miután ismét szinte mindenből a legolcsóbbat vettem, hazatértünk.

Évkezdő buli volt odalenn, aminek fő vonzereje a korai érkezőknek ígért ingyen sör volt. Elég sokan voltunk, de nem 130-an, ahányan itt laknak, mondjuk lehet, hogy cserélődtek az emberek. Én a 10. emeleti klikkel voltam együtt, mert az egy nagyon jó, összetartó, kedves bagázs. Mark az osztrák srác, Frank a nigériai, Attila, Bernadett, az új német lány, Bauma a kongói...Nem volt túl izgi a dolog, mindenki csak beszélgetett, valami rossz zene ment a háttérben. Feljöttünk enni, s a 10. emeleten a konyhában végül saláta, sajt, rákevős partit tartottunk, kiegészítve az itteni pocsék paradicsom megkóstolásával. Nincs igazán honvágyam, de a tej, a normális főtt kaják, az én, saját termesztésű finom paradicsomom nagyon hiányzik. A gyümölcsökről és a barack/meggy/bármi más finom lekvárról nem is beszélve... Visszamentünk egy kicsit, de mivel megérkeztek a spanyolok a szülinapünneplés után (kb 10-en), csak hangos éneklés-táncolás rossz zenére és a többiek beszélgetése jellemezte a helyet, de egyhamar fel is oszlatták a dolgot, mert éjfélre járt az idő. Mi még gyalog feljöttünk jó néhány üres üveggel megrakva a 10-re, ahol beszélgettünk Bernadettel. Hazatérésem ismét viccesre sikerült, mert nem egy emeletet felfele mentem (hisz a 11-en lakom), hanem le, s csak a "szobám" ajtaja előtt állva vettem észre, hogy nem stimmel a dolog, mert elég furi név volt az ajtón. Rájöttem, mi van, mikor visszaindultam. Nem csak az előszobát, hanem az emeletet is eltévesztettem. Így jöhettem felfele 2-t, a sok üveggel... De holnap visszaviszem őket és meggazdagszom! A konyhában is volt ugyanis egy zacskó tele velük, amit becsempésztem a szobámba. Elvégre ott van sok napja és senki nem vitte vissza...